KAPUNYITÁS

A videóban találsz minden információt.

Már megnéztem, köszönöm.

Férfi-ENERGIA MESTERKURZUS TARTALOMJEGYZÉK

FIGYELEM! Koppints a fejezetekre, hogy mélyebb betekintést kapj. ⬇️

I. modul
Töltekezz fel!

II. modul
Szexelj úgy, hogy felejthetetlen legyél!

III. modul
Maradj mindig vonzó!

NŐI-ENERGIA MESTERKURZUS TARTALOMJEGYZÉK

FIGYELEM! Koppints a fejezetekre, hogy mélyebb betekintést kapj. ⬇️

I. modul
Emeld új szintre, amit a szexről és Önmagadról gondolsz!

8 éven keresztül félállásban csináltam

Tanulságos, olykor szégyenletes, őszinte sztori…

A barátaim és haverjaim sokszor azt kérdezték tőlem, hogy
“nem égsz ki ebben, amit csinálsz?” Mire én mindig azt válaszoltam: “dehogy!”
Talán sokan megköveznének ezért, ha éppen előttük állnék, de bízom benne, hogy ők is értékelik az őszinteségem és a történetem tanulságát, amit kifejtek a végére.
Amivel mindaz, amiről beszélek, hitelességet nyer.

Fiatal felnőttként az aktuális munkám mellett volt egy másik “munkám”, ami a csajozás volt. Ez egy olyan munka volt, amiért az volt a „fizettségem”, hogy megkaptam az elégedett “vásárlók” visszajelzéseit.

A randiappokat pörgettem, amikor csak tehettem és az volt a célom, hogy minél több szexuális élményt gyűjtsek. Volt, amikor egy héten 5 és volt, amikor egyetlen nap 2 teljesen új partnerem is volt. Őszintén nem vagyok rá büszke, hogy szinte hobbiként tekintettem a rövidebb és hosszabb kalandokra, de valahol mégis fel kell tennem a kérdést, hogy egy fiatal Férfi mi másra vágyik jobban, mint Nőkre, szexre és új tapasztalatokra? Viszont én nem csak ezért csináltam mindezt…

Ha egy gyerek szerető, elfogadó család vagy közösség nélkül nő fel, az olyan lenyomatokat hagy benne, ami után akár egész életében megfelelési kényszer és bizonyítási vágy kíséri végig az útját, ha csak nem oldja fel magában a traumáit.

Szóval valahol gyerekként kezdtem el megtapasztalni a “nem vagyok elég jó és nem vagyok elég szerethető érzést”, mint sajnos sokan mások, ami addig tartott, hogy jóformán a teljes húszas éveim bizonygatással töltöttem.

Üzleti sikereket elérve, Nők visszajelzéseit hajkurászva bizonygattam magamnak és másoknak, hogy elég értékes és fontos vagyok és szükség van rám. Tökélyre akartam fejleszteni mindent az életemben, a karrieremtől a szexuális intelligenciámig, ami rengeteg értékes időmbe került. A külső visszajelzések gyors endorfin-löketet adtak, de rövid időn belül újra és újra visszakerültem ugyan abba a bizonyítási vággyal teli állapotba, az örök elégedetlenségbe. A kitartó önismereti munka volt, ami új nézőpontokat és valódi változást hozott az életembe.

👉 Hogy visszacsinálnám-e? Nem. Abban hiszek, hogy a múltat nem szabad bánni, sokkal inkább hálával érdemes gondolni rá. A történtek nélkül nem találtam volna rá a valódi missziómra, a Nők és Férfiak szexuális intelligenciájának fejlesztésére, amit imádok csinálni. 

👉 Hogy kiégtem-e szexuálisan? Nem, amiért nagyon hálás vagyok, mert súlyos kihívást jelentett volna az életemben, de ez nem jelenti, hogy ez nem történhetett volna meg velem nagyon könnyen. Éppen ezért fontos, hogy ne a szex és felszínes kapcsolatok irányítsák az ember életét.

👉 Hogy szerintem szükséges-e számos partner és rengeteg tapasztalat, hogy felejthetetlen legyél az ágyban Nőként vagy Férfiként? Határozottan nem! A legfontosabb, hogy ismerd meg önmagad, találd meg az elakadásaid, dolgozz rajtuk, beszélj őszintén a szexről a partnereddel, gyűjts vele tapasztalatokat és mindeközben fejleszd a szexuális intelligenciád.

👉 Javaslom-e másnak, hogy külső visszajelzésekkel építsen önbizalmat? Határozottan nem! Önmagunk szeretettel teli elfogadása sosem történhet meg külső visszajelzések által. Ez a mi belső munkánk.

👉 Mindeközben álszent sem szeretnék lenni. Felemelő érzés, amikor érzed a partnereden, hogy még sosem volt ilyen jó a szex számára. És hiszem, hogy ez az érzés, önmagad megismerése és elfogadása Neked is jár, a MESTERKURZUS pedig garantáltan hasznodra lesz benne!

Baráti Üdvözlettel,

Máté

8 éven keresztül félállásban csináltam

Tanulságos, olykor szégyenletes, őszinte sztori…

A barátaim és haverjaim sokszor azt kérdezték tőlem, hogy
“nem égsz ki ebben, amit csinálsz?” Mire én mindig azt válaszoltam: “dehogy!”
Talán sokan megköveznének ezért, ha éppen előttük állnék, de bízom benne, hogy ők is értékelik az őszinteségem és a történetem tanulságát, amit kifejtek a végére.
Amivel mindaz, amiről beszélek, hitelességet nyer.

Fiatal felnőttként az aktuális munkám mellett volt egy másik “munkám”, ami a csajozás volt. Ez egy olyan munka volt, amiért az volt a „fizettségem”, hogy megkaptam az elégedett “vásárlók” visszajelzéseit.

A randiappokat pörgettem, amikor csak tehettem és az volt a célom, hogy minél több szexuális élményt gyűjtsek. Volt, amikor egy héten 5 és volt, amikor egyetlen nap 2 teljesen új partnerem is volt. Őszintén nem vagyok rá büszke, hogy szinte hobbiként tekintettem a rövidebb és hosszabb kalandokra, de valahol mégis fel kell tennem a kérdést, hogy egy fiatal Férfi mi másra vágyik jobban, mint Nőkre, szexre és új tapasztalatokra? Viszont én nem csak ezért csináltam mindezt…

Ha egy gyerek szerető, elfogadó család vagy közösség nélkül nő fel, az olyan lenyomatokat hagy benne, ami után akár egész életében megfelelési kényszer és bizonyítási vágy kíséri végig az útját, ha csak nem oldja fel magában a traumáit.

Szóval valahol gyerekként kezdtem el megtapasztalni a “nem vagyok elég jó és nem vagyok elég szerethető érzést”, mint sajnos sokan mások, ami addig tartott, hogy jóformán a teljes húszas éveim bizonygatással töltöttem.

Üzleti sikereket elérve, Nők visszajelzéseit hajkurászva bizonygattam magamnak és másoknak, hogy elég értékes és fontos vagyok és szükség van rám. Tökélyre akartam fejleszteni mindent az életemben, a karrieremtől a szexuális intelligenciámig, ami rengeteg értékes időmbe került. A külső visszajelzések gyors endorfin-löketet adtak, de rövid időn belül újra és újra visszakerültem ugyan abba a bizonyítási vággyal teli állapotba, az örök elégedetlenségbe. A kitartó önismereti munka volt, ami új nézőpontokat és valódi változást hozott az életembe.

👉 Hogy visszacsinálnám-e? Nem. Abban hiszek, hogy a múltat nem szabad bánni, sokkal inkább hálával érdemes gondolni rá. A történtek nélkül nem találtam volna rá a valódi missziómra, a Nők és Férfiak szexuális intelligenciájának fejlesztésére, amit imádok csinálni. 

👉 Hogy kiégtem-e szexuálisan? Nem, amiért nagyon hálás vagyok, mert súlyos kihívást jelentett volna az életemben, de ez nem jelenti, hogy ez nem történhetett volna meg velem nagyon könnyen. Éppen ezért fontos, hogy ne a szex és felszínes kapcsolatok irányítsák az ember életét.

👉 Hogy szerintem szükséges-e számos partner és rengeteg tapasztalat, hogy felejthetetlen legyél az ágyban Nőként vagy Férfiként? Határozottan nem! A legfontosabb, hogy ismerd meg önmagad, találd meg az elakadásaid, dolgozz rajtuk, beszélj őszintén a szexről a partnereddel, gyűjts vele tapasztalatokat és mindeközben fejleszd a szexuális intelligenciád.

👉 Javaslom-e másnak, hogy külső visszajelzésekkel építsen önbizalmat? Határozottan nem! Önmagunk szeretettel teli elfogadása sosem történhet meg külső visszajelzések által. Ez a mi belső munkánk.

👉 Mindeközben álszent sem szeretnék lenni. Felemelő érzés, amikor érzed a partnereden, hogy még sosem volt ilyen jó a szex számára. És hiszem, hogy ez az érzés, önmagad megismerése és elfogadása Neked is jár, a MESTERKURZUS pedig garantáltan hasznodra lesz benne!

Baráti Üdvözlettel,

Máté

Tisztán emlékszem, amikor 18 éves koromban, Budapesten, a Czóbel Ernő kollégium lépcsőjén ülve azon gondolkodtam, hogyan vessek véget az életemnek. Elég szar ötletnek tűnt kiugrani az ablakon. Arra gondoltam, egy szétloccsant test látványa még traumatizálna is másokat. Persze nem ez volt az ok, ami miatt végül a másik irány, az életem gyökeres megváltoztatása mellett döntöttem. De kezdjük az elején. Engedd meg, hogy elmeséljem a történetem és elmondjam, miért tartom magam hitelesnek a FÉRFI-ERŐ Akadémia előadójaként.

Félig falusi, félig városi gyerek voltam. Rengeteget költöztem és ingáztam az elvált szüleim, nagyszüleim, keresztszüleim és nevelőapám között, senkivel sem voltam szoros kapcsolatban. Kivéve az anyámmal, aki 7-10 éves koromban rendszeresen napokra otthonhagyott a nagyszüleimmel, hogy az aktuális párjaival töltse az időt. Később évekbe telt, mire ezt feldolgoztam és megtanultam bízni a nőkben. Az iskola legrosszabb gyereke voltam minden helyen, ahova jártam, így valahol talán meg tudom érteni, miért nem akartak foglalkozni velem a körülöttem lévő felnőttek. 10 évesen lett egy nevelőapám, aki komoly pszichológiai gondokkal küzdött és a fejébe vette, hogy megnevel. Súlyosan bántalmazott testileg és lelkileg is, engem és az édesanyámat is, aki alkohol és gyógyszerfüggő volt, súlyos depressziótól szenvedett, többször kezelték pszichiátrián is. Valahogy senki sem akarta észrevenni, hogy min megyünk keresztül. Senkitől sem kaptunk segítséget. Ekkor fogadtam meg, hogy sosem leszek olyan ember, aki egyrészt szemet huny a problémák előtt, másrészt, aki bántja a szeretteit. Nem volt egyszerű az életünk, édesanyám ezért lett öngyilkos, amikor 12 éves voltam. Ez volt életem legnagyobb traumája, az igazán nehéz rész ez után következett.

13 évesen kezdtem el dohányozni és tömény alkoholt inni. Nem volt egyszerű velem. Nem tagadom, hogy loptam, csaltam, hazudtam. 14 éves koromban édesapám, akivel nem volt jó a kapcsolatom, közölte velem, hogy nem vállalja tovább a nevelésem és intézetbe fogok kerülni. Ez volt a második megsemmisülés az életemben édesanyám halála után. Tulajdonképpen mindenki lemondott rólam, aki érdemben segíthetett volna, hogy “legyen belőlem valaki”. Ekkor fogadtam meg, hogy olyan apa leszek, akire a gyermeke mindig, minden körülmény között számíthat majd. Az intézet helyett végül sikerült kiharcolnom egy kollégiumot, ahol elkezdődött életem mélyrepülése…

Először csak marihuánát szívtam, majd egyre keményebb, szintetikus drogokat kezdtem használni, a hétvégéimet pedig a Hajógyári Sziget szórakozóhelyein töltöttem. Ez időben még sok kaszinó volt Budapesten, amit nem ellenőriztek, én pedig kiskorúként szerencsejáték függő lettem. Burkolónak tanultam, de nem jártam iskolába, nem dolgoztam, nem volt célom és egyre mélyebbre süllyedtem a depresszióba. Fogalmam sem volt róla, mit jelent az önbizalom, önszeretet, vagy harmónia az életben. 

Tehát ott ülök 18 évesen a kollégium lépcsőjén és terveket szövögetek arról, hogyan vessek véget az életemnek. Aztán a nagymamára gondolok. Mi történne vele, ha a lánya után az unokáját is elveszítené?! Végül ez a gondolat tartott életben és vezetett el a következőig: megmutatom a világnak, mire képes a kitartás! Ez a pillanat az évek során megtanította nekem, hogy minden fejben dől el. Ez a pillanat vezetett el minden további lépéshez és eredményhez az életemben.